Könyve lapjain Simó Márton húsz olyan román vagy vegyes nemzetiségű értelmiségit szólaltat meg, többnyire interjúk keretében, akik megértéssel és rokonszenvvel közelednek a székelységhez, annak történelméhez, jelenkori problémáihoz. Mi több, nem idegenkednek a
székely autonómia gondolatától sem, s többnyire elítélően nyilatkoznak a ’89 utáni román kormányok politikájáról, beleértve azt is, ahogy Bukarest a nemzetiségi kérdést kezeli.
A bukaresti román politikusok többségének és számos elvakult nacionalista hangadónak a soviniszta látás- és láttatásmódját nem szabad kivetíteni az egész román népre, az erdélyi románság egészére különösen nem. Bizonyság erre a könyvben megszólalók állásfoglalása is a székelységgel, tágabban pedig a transzilvanizmussal kapcsolatban. Mintha egyre több erdélyi román kezdene rájönni, hogy Bukarest politikája számukra sem igazán kedvező. Az erdélyi adófizetők pénzéből arányaiban kevesebb jut az erdélyi régiók fejlesztésére, a Regát nem felzárkózik a mindig is fejlettebb Erdély mellé, hanem lehúzza magához. Ez a szomorú folyamat „…a nem megfelelő gazdasági környezetnek, a túlzott centralizációnak a következménye, amelynek nincs távlati elképzelése, s amely nem veszi figyelembe a régiók igényeit, hanem mindent önnön gazdasági előrehaladásának vet alá. Itt az a legfontosabb, hogy megkaparintsák az általunk befizetett adót” – mondja Tudor Duica, az egyik interjúalany. A mássághoz való viszonyulásban is eltérés mutatkozik a Kárpátoktól északra és délre. Erdélyben hagyományosan tiszteletben tartották a különböző nyelvű és kultúrájú népcsoportok értékeit, Bukarestben igyekeztek homogenizációs politikát folytatni.
A megszólaltatottak közt található tanár, képzőművész, mérnök, üzletfejlesztési vezető, történész, pap, szociológus és újságíró. Többnyire erdélyi románok, de akad köztük moldvai is, meg olyan oltyán, aki addig még soha nem járt Erdélyben, de otthagyta a Regátot és Bukarestet, a Székelyföldre költözött, megtanult magyarul, felvette a magyar állampolgárságot is, és egy általa írt versben azt vallja: „…a mosolyom elejétől/a könnyem végéig, / fények és nyomok között, / a szívem magyar”. (Roxana Tudor) Ők már nem dőlnek be egyes soviniszta, xenofób újságírók magyarellenes uszításának, mert hiszik: „Ha jóhiszemű vagy és szereted az embereket, nem maradhatsz a végtelenségig az előítéletek homályában. Rendkívül fontos, hogy érdeklődjél, tájékozódjál, hogy a magad fejével csak akkor ítélkezz, ha meghallgattad a »másik« véleményét is. ” (Cristian Sandache)
A román médiák gyakran valótlanságokat állítva, tendenciózusan és sematikusan foglalkoznak (ha egyáltalán foglalkoznak) a székelységgel, annak történelmével, kultúrájával, hagyományaival. Könnyebb olyasmivel riogatni a román népet, amiről keveset tud, amit nem ismer vagy félreismer. Simó Márton könyvében a sajnálatosan kevés kivétel szólal meg. Azok, akik vették a fáradságot és hiteles forrásokból informálódtak, objektíven megírt könyvekből utánaolvastak a témának, vagy éppenséggel személyesen kialakított jó kapcsolatok révén kaptak ízelítőt az itt élő emberek vendégszeretetéből, rálátást a székelység számos gondjára-bajára, reményeire, csalódásaira. Akik már nem félnek a székelyektől, ellenkezőleg, nagy megértéssel, szeretettel közelednek felénk. Volt, aki (sok más egyéb mellett) lefordította Arany János Toldiját román nyelvre (tavaly jelent meg a könyv), sajnos ő már elhunyt, csak ismerősei visszaemlékezésén keresztül lehet jelen a kötetben.
A székelységet képviselő politikusok, a székelyföldi civil szervezetek, de az egyszerű székely emberek is elgondolkodhatnának azon, hogyan, milyen utakon lehetne minél több j óravaló román emberben pozitív irányba változtatni meg a román történelemkönyvekben, román sajtóban rólunk kialakított sokszor hamis, fenyegető képet, kifogva így a szelet a magyargyűlölő, soviniszta román uszítók vitorláiból. Mert ha majd egyszer megvalósul a székely önrendelkezés, akkor is románok mellett kell éljünk tovább, nem mindegy, hogyan.
Megjelent a Székelyföld folyóirat 2019/2-es számában. 180-181. old.
Molnár Vilmos
Simó Márton: Mi, székelyek és román barátaink. Interjúk, dokumentumok és
vallomások az együttélésről. Budapest-Székelyudvarhely, 2018, Erdélyi Műhely
Könyvek.
Kapcsolódó