„Amikor hozzáláttam a trilógia megírásához, arra gondoltam, hogy az itt bemutatott sorsok, a vélt és valós helyzetek révén eljutok valamilyen révbe, és kulcsot adhatok az olvasó kezébe – talán magam is megnyugodhatok –, hogy az írásom révén ment elébb a világunk, hogy megtudhattunk további titkokat. Azt hittem, hogy érthetőbb lesz a külső és a nagyobb, valamint a belső, ám annál kedvesebb és kisebb haza is. Csalódnom kellett. És az Olvasót igencsak ki kell ábrándítanom – ha mindez már nem történt meg vele menetközben –, mert ezekből a történetekből nem derült ki semmi újdonság. Nincsen magyarázat a sorsunkra, és nem létezik semmilyen feloldozás. Élünk, itt, ilyenek, ennyik vagyunk… És leszünk. Legalább.”

A kötet az Erdélyi Műhely Könyvek sorozatában jelent meg 2007-ben, Budapesten.