A trilógia második kötetében a szerző továbbhalad az egymástól egyáltalán nem független történetek mentén. Talán nevezhetnénk a könyvet lazábban vagy szorosabban összefüggő, bozgorok életútját felvillantó négy kisregénynek is. Mindenesetre: a szálak továbbra is elvarratlanok maradnak, és az olvasóban egyre gyűl a feszültség. Vajon hol vagyunk a boldog végkifejletektől ebben az ellenünk felsorakozó időben?

A kötet az Erdélyi Műhely Könyvek sorozatában jelent meg 2005-ben.

„Úgy élünk, mintha folyton egy vesztett háborúból való visszavonulás közepén lennénk, elhallgattunk magunkból valamit, s a békésnek remélt állapot is csak arra való, hogy számba vegyük veszteségeinket, miközben ismét elvész vagy meghal bennünk valami lényeges, észrevétlenül , és örökre csenddé hamvad titka egy-egy hangnak…”