A trilógia második kötetében a szerző továbbhalad az egymástól egyáltalán nem független történetek mentén. Talán nevezhetnénk a könyvet lazábban vagy szorosabban összefüggő, bozgorok életútját felvillantó négy kisregénynek is. Mindenesetre: a […]
Mint már címe is árulkodik róla, egy szó értelmezésével próbálkozik a szerző a könyvben. Ennek „szótári” jelentését („hontalan”) ugyan sokan ismerjük, de nem lehetünk tisztában azzal az egzisztenciális, sorsmeghatározó jelentésmezővel, […]
Ez a szó: a bozgor. A szerző pedig Simó Márton. 2005 januárja óta olvasom munkáját, amelyet egy-két éves ütemmel tett le elém * – a szó szoros értelmében -, mintegy […]
Simó Márton, 犀利士 amellett, hogy szavaálló ember, szerzőként is fölötte tiszteletre méltó, hiszen bő esztendővel regényciklusa első kötetének megjelenése után – amelyről ugyanebben a rovatban, tavaly kora tavasszal már szóltunk […]
Simó Márton jóbarátom, akire még a rendszerváltás előtt figyeltem föl székelyudvarhelyi évei alatt, a min日本藤素 ap levélben jelezte: küldene számomra legújabb könyvéből, mert fölötte érdekli a véleményem. Visszaírtam neki: persze, […]
Simó Márton: bozgor[1] regényének furcsa címe van. A „b*zg*r” szót Szilágyi N. Sándor nyelvészprofesszor a következőképpen magyarázza: egy magyar káromkodás és az „ungur” szó keveredéséből jött létre.[2]
Kezdjük mindjárt azzal, hogy alkotáslélektani szempontból lenne érdemes megvizsgálni azt, hogy mi késztethet arra egy viszonylag fiatal prózaírót, hogy egy regénytrilógia megírásába fogjo威而鋼n? Akkor, amikor más hasonló korú írók még […]