Mint már címe is árulkodik róla, egy szó értelmezésével próbálkozik a szerző a könyvben. Ennek „szótári” jelentését („hontalan”) ugyan sokan ismerjük, de nem lehetünk tisztában azzal az egzisztenciális, sorsmeghatározó jelentésmezővel, amely a kisebbségi sorsban élő generációk életútjából érthető meg igazán.

Simó Márton több szálon elindított cselekménysorai helyszínek, történelmi időpontok váltogatásával idéznek fel olyan élethelyzeteket, amelyek sokunk számára ismerősnek tűnhetnek – ha nem személyes megtapasztalásból, akkor elbeszélésekből, családi hagyomány, esetleg olvasmányok alapján. Ez a szó ősrégi vírusként bukkan fel újra és újra a történelem mélyéből, oly korszakokban is, amikor az aufklärizmus naiv optimizmusán felnőtt fiatalok rég kihaltnak tekintik, gyakran skizofrén tudatállapotba sodorva „többségi” és „kisebbségi” felet egyaránt. A regény fő témája ez a hatalmi manipulációk eredményezte tudathasadásos állapot. A „többségi” tanár „bomlasztó” tevékenységéért felveszi a titkos pénzjutalmat, de a feladatot nem végzi elég lelkiismeretesen; a „kisebbségi” diák egyszerre szerez piros pontokat az ateista körön és jutalom-szentképeket az öreg plébános bácsitól. Csupa idézőjelbe kívánkozó értékítélet, csupa idézőjelbe tett, a személyes és kollektív lelkiismeret malmában őrlődő emberi sors.

A háromkötetesre tervezett regényfolyam első része. Első próbálkozás, amelyet a szerző nem kívánt műfajilag pontosan meghatározni, csak „próbálkozás”. Nyitva hagy bizonyos sorsokat és megválaszolatlan kérdések ékjét veri belénk. De azért magától értetődően folytatja majd a befejezhetetlen történetsort. Úgy esztendő múltán.

A könyv az Erdélyi Műhely Könyvek sorozatában látott napvilágot 2004-ben.