Több, mint kétszáz oldalas kiadvány, 2010–2014 közötti írásokkal. Műfaját tekintve: publicisztika, vagyis a közírás szférájába tartozik, politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozik, irodalmi szinten.A témák nem csupán Udvarhelyszékre korlátozódnak – ez hozzájárul ahhoz, hogy ne csupán a szűkebb szülőföldünket láttassa, vagyis kissé nagyobb összefüggésekben olvashassunk arról, hogy éppen mi történik valahol tőlünk messzebb, ahol ugyanolyan székely emberek élnek, mint amilyenek mi vagyunk.

A kötet legtöbb írása az Udvarhelyi Híradóba, illetve itt, a KultúrHonon, meg más hazai és anyaországi lapokban jelent meg. A témákat tekintve: elsősorban a kisember, a mindennapi ember számára fontos dolgok, események, történések. Vagyis amit ő tesz, illetve amit vele elművelnek. Hétköznapi dolgok, ahogy mondani szoktuk. A kötet anyagát a szerző válogatta, tehát az került bele, amit ő maga valamiért fontosnak tartott. Osztálytalálkozókról, meg arról, hogy miféle zenére mulatnak az emberek. A hazai és anyaországi himnuszokról. Mert azok szentek kellene legyenek. Meg pillepalackokról, megmondóemberekről, akik mindent megmondanak nekünk előre, és templomokról, adventekről. Zászlókról, mert mostanában nagyon vadásszák a zászlókat. Felidézi, milyen volt az Osztrák–Magyar Monarchia, a holdra szállás, és elképzeli, milyenek lesznek a Bramac cserepes faluk, a dzsipekkel, ahol már az asszonyok nem gyomlálnak hagymát. Megírta, hogy milyen ötven évesnek lenni. És milyen magyar tudás nélkül élni nálunk. Szóval sok mindenre odafigyel, még arra is, hogy odaát Moldvában még mekkora dologidőt jelent a kaszálás és szénacsinálás. És persze megírt bizonyos atyhai történéseket is, mert Simó Márton nem is lehetne jó atyhai, ha a saját falujával nem foglalkozna. Így hát azt is megírta annak idején, hogy Gergely Géza címzetes esperes, immár nyugdíjasként, visszatért Atyhába plébánosnak. Arra is odafigyel, hogy a mezőgépész szakma nem olyan megbecsült nálunk, mint a nyugatibb államokban. Hogy milyenné vált nálunkfelé is a karácsony: vásárlási hóborttá. És miért terjedt úgy el az új divat: a termopan ablak. Olyanról is ír, ami innen, tőlünk nem olyannak látszik, mint nyugatról. Ilyen a medve is, meg a kaláka is. Szóval a szerző tetszése szerinti írásokat kapjuk ebben a könyvben, aki pedig teljességre törekszik, az majd keresse vissza legalább az Udvarhelyi Híradó oldalain hetente megjelent jegyzeteket.