Az Erdély és Magyarország közti ingázás sokaknak vált kényszerű életformájává az ezredfordulón. Az éjszakai buszozás lélektanáról tudósít Simó elbeszélésfüzére, megidézve régiónk közelmúltjának történéseit és etnikai, kulturális sokszínűségét.

Tájnyelvi székely, román és cigány nyelvi elemek keverednek az elbeszélésekben, többhöz a szerző – hogy segítse megértésüket –, lábjegyzeteket is fűz. Olyan ismeretlen – nemegyszer groteszk – sorsok, életformák és -helyzetek elevenednek meg a könyv lapjain, melyekről nem is gondolnánk, hogy határainktól pár kilométerre a mindennapok szerves részei.

„Utazásaink és tűnődéseink közben úgy érezzük, hogy minden percen meghal bennünk valami lényeges, hogy emlékeinkkel együtt hamvad el az otthon, a tegnapi táj, s hogy végleg eltávolodunk a kedves vidékektől. De mégis, mintha megmaradna némi remény, csak egy kevés, s az elég lehet a szerencsés hazaérkezéshez.”

A kötet a Kortárs Próza sorozatban jelent meg a Kortárs Kiadó gondozásában, Budapesten (2009).

---

Kapcsolódó

Gergely Tamás: Siculus international