Simó Márton szinte évente megereszt egy regényt. Még be sem fejezte az előzőt (Iker, 2022), máris terveket szőtt. Neki egy regényírás könnyebb, mint a pályázatíróknak a bonyolult, nyögvenyelős laptop-simogatás. Nemcsak a megélhetése miatt, hanem hivatástudatból. Mert tisztában volt azzal, hogy mindenekelőtt, mindezek után és közben, folyamatosan dolgozni kell.

Nem ette meg annyira a kenyere javát, hogy ne kellene az újabb sütéshez élesztőt szereznie. És talált is. Egy újabb archetípust, egy újabb „felettes ént”, egy újabb főszereplőt, akinek életére felfűztette újabb regényét. Nem kitalálja ő a főhőst, hanem megtalálja. Móricz Zsigmondot parafrazálva, most nem boldog embernek, hanem-fokozattal élve boldogabb embernek nevezte el. Gyurkát mesélteti, miközben az –  előző regényeiből is ismert – eseményeket, korrajzot ott folytatja, abban az idősíkban, amelyben élt, s él mind a mai napig. Az A boldogabb ember* című regényben a főhős számára ugyan nincs happy and, meglepetésszerű és boldog végkifejlet, annál inkább van beteljesülés, és igen, a katarzis sem kizárt, ami talán csak derűs pillanatokból áll össze. De mégis látszanak már a szépen kibontakozó jövő körvonalai. Gyurka élete is mintaszerű, hiszen „ezen az igazán siralmas földi tereken mennyei kincseket szerzett…”

A boldogabb emberek tovább élnek és egészségesebbek. Akik tudják, miért élnek, akiknek a munka, a család, a hit valódi életcélt, ihletet és ösztönzést ad, akik tudják és megélik azt, hogy van értelme az annak, amit tesznek. A folytonos változások, átalakulások, a fejlődés közepette is. Akiket a hirtelen változások hullámai nem elborítanak, hanem ők meglovagolják azokat. Ezek az emberek öregkorukra sem égnek ki, nem feszülnek rá a gondokra, hiszen támaszra lelnek családtagjaikban, egészségüket is jobban megtartva, életörömet sugároznak.

A jókedélyű emberek immunrendszere erősebb. Pozitív gondolkodásuk környezetükre is jobbító hatással van, az erő, az életkedv légkörét árasztják maguk körül. A gondok, a bajok, a nehézségek is csak ugródeszka nekik, hogy tovább lendítse őket a következő feladathoz. Ilyen Gyurka is. Állandóan épít. Családot, házakat. Aztán megint házat. Itthon is, Magyarban is. Mert ettől van értelme mindennek. meg hát olyan ez, mint a kaszálás: „…bé kell állni a rendbe, s húzni jobbról balra.” Szép munka. Olyan férfias. S az a jó, ha a kasza legalább kilencvenes, a nyele legyen akácfából. Ha nincs kőrisfa. Neki a hazája nem váróterem, ahol ideig-óráig tartózkodik az ember. Ő szeret dolgozni. Alkotni. Dolgozva alakítja kicsi világát. S ezért mindent megbecsül benne. És számon tart, gyarapít. Továbbad. Ha kell, darabokból csinál egy szekeret. Egy egész vágásút. Ami pont olyan, mint a nagyapjáé. Ennek is kétszáznyolcvanhárom darabja van…

Az a döbbenetes a regényben, hogy ez az élet mindannyiunkéval rokonítható. Nem elvont, nem kitalált, nem a múltba vész, nem egy mesterkélt világ a Simó Mártoné, hanem a miénk. Amelyben az író is, mint a nemzet napszámosa keresi önmagát. Rákérdez élete nagy miértjeire. „Egyáltalán mire jó az egész? Mit akarok? Kicsoda az író egy nemlétező foglalkozás ketrecében? Segíthet-e családján, fajtáján, az emberiségen?”… Ahogy a fejezetek közben el-eltöpreng ezeken, meg is fogalmazódnak benne a válaszok. A szerző regényben is elmondja – s nemcsak rövid lélegzetű publicisztikákban – , hogy az írónak a népét szolgálnia nem órabér, vagy megbízás, nem médiavállalkozóknak vagy politikumnak való ministrálás függvénye. Mert elsősorban szolgálni kell. Alázattal, hűséggel. Meg lehet és meg kell fogalmazni a sajátot úgy is, hogy „odakint” is érvényes, általános emberi értékké magasztosuljon. Érzékenyen odafigyelve, társalogva a mellettem élőkkel, továbbadni a szót. Amiben igazság rejlik. Mert Simó Márton vallja, hogy „a szavak világa, a szép, érthető beszéd a tulajdonképpeni hazám”. Így mutatja fel mostani hiteles önmagunkat. Így lesz regénye a remény hajója, amely átviszi, átmenti, átörökíti a holnapnak.

Sebestyén Péter

Részlet a regényből ITT olvasható az Irodalmi Jelen 2022/10-es számában.

• A boldogabb ember. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest-Székelyudvarhely, 2023.  324. old.